A múlt sáros, homályos köntösében sétálgatva
Lelkemet csiklandozó álmok
Lelkembe kést is mártok
Mosolygó könnyek, könnyes mosolyok,
Ha sokáig nézek belétek, ígérem meghalok,
De én nem a múltnak élek, hanem régóta a mának
Bennem vágyaknak s álmoknak új tüzei hálnak,
Én a mának élek, de aki soha sem néz hátra
Az vagy sorsától fél vagy csak egyszerűen gyáva.
/2013.04.02. 01:45, Eger/
