Csókolnám tán savak tömkelegét,
S még így sem érem be magával,
Hogy érezzem ölelése melegét.
Kínzó vágy vonz engemet,
Mely ugyanúgy visszataszít,
Kínzó, mely tépi mellemet,
Mégis belül lángot szít.
Forgószél forgatagában,
Lágy szellő símogat,
Repülök a távolba!
Zuhanok minduntalan.
Sorsom talán a halál?
Vagy az élet múlik csak el?
Szívem mégis reád talál,
Rád vágyom, mon cher.
/2014. 08. 01. 08:00, Buda/
