Üres az ágy.
A vágy kialudt katlanában, már nincs mi fűtsön.
Nincs mi a napnyi merengés közt űrt kitöltsön,
S a nap végén marad a hideg valóság, a vád,
A csendes, magányos, hideg, idegen, üres ágy.
A vágy kialudt katlanában, már nincs mi fűtsön.
Nincs mi a napnyi merengés közt űrt kitöltsön,
S a nap végén marad a hideg valóság, a vád,
A csendes, magányos, hideg, idegen, üres ágy.
Gondolat tenger, rajta én egy tutajon, hullámokon,
Hánykódom, s emlékeim adják kapaszkodóm.
De az álom messze, s a mély magával ránt,
Oly hatalmas, oly üres e ágy!
Hánykódom, s emlékeim adják kapaszkodóm.
De az álom messze, s a mély magával ránt,
Oly hatalmas, oly üres e ágy!
S a szív nem pihenhet, míg álommal nem ád,
Míg mosollyal fejem le nem hajtám,
Addig csupán őrlöm magam, választ keresve,
Hol vagyok rossz, miért vagyok elvetve, miért
Üres az ágy.
Míg mosollyal fejem le nem hajtám,
Addig csupán őrlöm magam, választ keresve,
Hol vagyok rossz, miért vagyok elvetve, miért
Üres az ágy.
/2014.12.21. 23:50, Eger/
