Csoda

Kis pillangó röppen pillámra,
S egy szikla emlékeztet súlyára,
Melyen pihenne szépséges mezőn,
S úgy lennék én az, s ez ő.
Pokol tüze cirógatja arcom,
Oly forró, s én mégis békén alszom,
Víz ver, nyugszom mégis gondtalan,
S vágyik ide minden ördög untalan.
Szűk szirt ez, mely fog most közre,
Mégis lágyan ölel engem közben,
Istenem, csak egyet kérek nyögve,
Hadd maradjak csodálni örökre.

/2012.11.29. 22:50, Debrecen/

Fagyosszentem

Örökkön örökké, megköt még,
Az a tőig ható, kemény jég.
Hideg szempár, fagyos szív,
Valakit ez mégis hív.
Szívem katlan talán épp
Ezért való hozzá még
E jéggé fagyott, rideg szív.
S kízó gyönyör a fagyhalál,
Mely a havas tájban rádtalál.
Szép álmot látsz, kedveset,
Majd kileheled szép lelkedet.

/2012.11.25. 18:20, Hortobágy/

Memo

Remegő gyomor, remegő kezek,
Remegő kézzel újra vétkezek,
Remegek most is, teljes egészben,
Földre feküdve, múltba tekintve.

Hibáim ásítva vicsorognak reám,
Semmi és senki sincsen aki megáld,
Fájdalom és kín az én osztály részem,
Ez járja át testem teljes egészen.
S ettől vagyok oly erős a jelen időben,
Ki kesernyés mosollyal lép a jövendőbe.

/2012.11.25. 17:00 , Füzesabony/