Felismerés - Egy elfeledett bimbónak

Kardom, most mellkasomba süllyesztem,
Pedig azt hittem rég ott pihen,
Az érzés már rég tovaszállt
Pedig azt hittem hogy még itt liheg.
Furcsa ez mi egyszerre
Mosolyt, s könnyt csal arcomra
Furcsa, s mostmár értem
Hogy életem nem otromba
Minden véget ér egyszer
Áldás átok egyaránt
Hogy valami új éledjen
Ez a természet rendje
S elfogadtam ez rendre
Talán elér majd egyszer
Vagy ha nem hát elvesztem
Egyet biztos megmentek
Ő, az igaz barát.

/2013.06.30. 00:00 , Debrecen/