Üres

Üres az ágy.
A vágy kialudt katlanában, már nincs mi fűtsön.
Nincs mi a napnyi merengés közt űrt kitöltsön,
S a nap végén marad a hideg valóság, a vád,
A csendes, magányos, hideg, idegen, üres ágy.

Gondolat tenger, rajta én egy tutajon, hullámokon,
Hánykódom, s emlékeim adják kapaszkodóm.
De az álom messze, s a mély magával ránt,
Oly hatalmas, oly üres e ágy!

S a szív nem pihenhet, míg álommal nem ád,
Míg mosollyal fejem le nem hajtám,
Addig csupán őrlöm magam, választ keresve,
Hol vagyok rossz, miért vagyok elvetve, miért
Üres az ágy.

/2014.12.21. 23:50, Eger/ 

Envie

Ölelkeznék tán kések hadával,
Csókolnám tán savak tömkelegét,
S még így sem érem be magával,
Hogy érezzem ölelése melegét.

Kínzó vágy vonz engemet,
Mely ugyanúgy visszataszít,
Kínzó, mely tépi mellemet,
Mégis belül lángot szít.

Forgószél forgatagában,
Lágy szellő símogat,
Repülök a távolba!
Zuhanok minduntalan.

Sorsom talán a halál?
Vagy az élet múlik csak el?
Szívem mégis reád talál,
Rád vágyom, mon cher.

/2014. 08. 01. 08:00, Buda/

Kézirat

Mentamfevágy

Karom kitárom és közre zárom,
Ölelem, óvom én féltett álmom.
Bújik, karmol, harap, gyűlöl,
Belül csigamód titkosan öl.

Megrészegít a vágy s az állapot,
a józanész régen itt lakott,
de már rég tovább állt,
Helyére most a szív szállt.

Ópiumként füstöli az agyam,
Mégis boldogan hagyom magam.
Aztán elmúlik a láz, kiürül az ópiát,
S ott maradsz egyedül te és a világ.

Meredten bámulod a semmit,
S kínoz az elvonás is.
Nem vágysz másra, csak egyetlen körre.
Arra, ami az elébb tett tönkre.

/2014.04.04., Debrecen határa/