Múltba révedt jelen álom

Keser-édes álom andalít,
Élvezem, mint éretlen mandarint.
Okot keresek, s mégsem kell,
Vegül egyedül ébredek fel.

Az emlékek során,
Végig mentünk, mint zongorán,
S láttam, mit szemem rég csodált,
Ez keser-édes buja csodát.

Nem fájt, arcomra mosolyt csalt,
Könnyel táncolva halt
Belém, otthon és ölelés
Mit érzek én.

/2015.03.18. 13:00, Debrecen/

Áldozati Bárány – Elengedlek!

Gyűlölő szemei, gyűlölő népnek,

Kicsiny hibámért gyűlölve néznek,

Gyilkos tekintet, utálat árad,

Könnyem kicsordul, lelkem elfárad.

Megvetés, szánalom lángra gyúl a lelkükben,

Mellettem haladva épp hogy le nem köpnek,

Nem enyhíti őket lelkemen a bánat,

Szánom tettemet, még sincsen bocsánat.

Szeretet vitt reá tettem követtére,

Néki jobb legyen én szívemet kitéptem,

Üres mellkasom, neki szálka az ujjában,

Ő éli életét, engem elpusztít a bánat.

/2015.03.06. 11:18, Debrecen/