Arcomon a zavar ül,
Szívemben a lüktetés,
csakis te érted hevül.
Ajkam folyvást csókot kér,
Ahányszor csak téged lát.
Bókom ha hozzád elér,
Piros önti el orcád.
Mosolyod, mint napsugár,
Világom borús egén,
Felhőt oszlat világgá,
S tündököl szívem helyén.
Rossz álmaim tova űzöd,
Szépséges szép királylány,
Ha sorsunkat is összefűzöd
Semmi másra nem vágynám.
/2015.06.03. 15:30, Debrecen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése