Boldogság

Késő, éber hajnalon,
Ringatózik ajkamon.
Csókja édes, lételem,
Ő nem ereszt, én ölelem.

/2015.05.26. 17:24, Debrecen/

Világgá

Szívem első gondolata,
Oly távol, mégis oly közel.
Szívem léte dobogtatja,
Vágya mégis távol űz el.

Táncot ropnék véle világgá,
S dúdolnám szerelmem végtelen,
Ha utunkat ketté nem vágná,
Ez az egyoldalú érzelem.

Vágyam végtelen sok, mégis,
Sorolni oly haszontalan,
Ha szánalommal néz az ég is,
S sorsom is bizonytalan.

Oh boldogság, negédes kétely,
Velem rút játékod miért folytatod?
Szívem miért rágod, mint métely,
S sebébe fájdalmat miért csurgatod?

Vedd el tőlem, örökre hát
az érzést, melynek neve: szerelem.
Ne érhessen többé a vád,
Hogy boldogságom sohasem lelem.

/2015.05.24. 18:12, Debrecen/

Ébredés - Nem tudhatom

Szívem zongoráján melódia csendül,
S millió pillangó itt bent neki lendül,
Ajkamon mosoly jár végtelenül táncot,
Hosszú ideje lehet, ilyesmi nem látszott.

Érintése, mint bársony, oly lágy, oly  finom,
Illatát ha érzem, tovább már nem bírom,
Kiáltom világgá, s tanúmmá Világnak:
Szívem mennyben repes, valahányszor látlak.

Ahányszor csak látom orcád pirulását,
Mosolyod huncut rését, szemed csillogását,
Úgy kívánok e mennyben örökké véled élni,
S nem földi poklomba újra visszatérni.

Csókot lopni ajkadról, s lelkem tiéd lehet,
Én odaadnám neked, ha kapnám szerelmedet.
Együtt köszöntnélek a kelő nap fényével,
S őrizném álmodat, minden áldott éjjel.

/2014.01.24. 1:45, Eger/