Ébredés - Nem tudhatom

Szívem zongoráján melódia csendül,
S millió pillangó itt bent neki lendül,
Ajkamon mosoly jár végtelenül táncot,
Hosszú ideje lehet, ilyesmi nem látszott.

Érintése, mint bársony, oly lágy, oly  finom,
Illatát ha érzem, tovább már nem bírom,
Kiáltom világgá, s tanúmmá Világnak:
Szívem mennyben repes, valahányszor látlak.

Ahányszor csak látom orcád pirulását,
Mosolyod huncut rését, szemed csillogását,
Úgy kívánok e mennyben örökké véled élni,
S nem földi poklomba újra visszatérni.

Csókot lopni ajkadról, s lelkem tiéd lehet,
Én odaadnám neked, ha kapnám szerelmedet.
Együtt köszöntnélek a kelő nap fényével,
S őrizném álmodat, minden áldott éjjel.

/2014.01.24. 1:45, Eger/