Világgá

Szívem első gondolata,
Oly távol, mégis oly közel.
Szívem léte dobogtatja,
Vágya mégis távol űz el.

Táncot ropnék véle világgá,
S dúdolnám szerelmem végtelen,
Ha utunkat ketté nem vágná,
Ez az egyoldalú érzelem.

Vágyam végtelen sok, mégis,
Sorolni oly haszontalan,
Ha szánalommal néz az ég is,
S sorsom is bizonytalan.

Oh boldogság, negédes kétely,
Velem rút játékod miért folytatod?
Szívem miért rágod, mint métely,
S sebébe fájdalmat miért csurgatod?

Vedd el tőlem, örökre hát
az érzést, melynek neve: szerelem.
Ne érhessen többé a vád,
Hogy boldogságom sohasem lelem.

/2015.05.24. 18:12, Debrecen/