Oly hosszú ez az éjszaka,
S néha tovább állunk, űznek,
Hisz hív minket az éj szava.
Az én tüzem már-már kihűlt,
Pislákolt csöndben, hallgatag,
S köréje már csak a semmi ült,
Bevallom, nem is vártalak.
S akkor, egyszer csak, roppanást hallom,
S iszonyatos lángra kapott,
S a tűz mellett én őt meglátom,
Ki szívemnek fényt, s meleget adott.
Kisleány ki mellém ide ültél,
Te égről letévedt csillagom,
Kit Isten, te magad ide küldtél,
Én szívemet neked kezedbe adom.
Minden egyes kacér mosolyod
Olaj e tűzre, mi bennem is ég,
S kis fogad csillan, én belehalok,
De mégis érzem szívem újra él.
Maradj kérlek te égi csoda,
Te káprázatos szép tünemény,
Maradj, s menjünk együtt oda,
Hol boldogságunk összeér.
Én fogom kezed, s arcod pirosa
Az enyémet is lángokba borít,
Kis puha ajkaidat én soha
Nem adnám oda semmiért.
Tüzes mellkasom minden lángját
Hát vedd tőlem magadhoz lelkesen,
S kérlek, teljesítsd e szív vágyát,
Szeress, mint én téged, kedvesem!
/2015.08.08. 07:11, Óbuda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése