Vallomás egy tündér hercegnőhöz

Bús, komor, zord vár, magányom,
Épített rám falakat.
Érzelmem mind mélyen elnyom,
Űzött nékik hadakat.

Bánat, s könnyek, ezek űztek
Kéz a kézben, utamon.
"Add fel!" folyvást ezzel győztek,
S hogy nem jár, csak unalom.

S akkor, égi fényed láttan,
Fény gyulladt kis szívemen,
S remény költözött be hozzám,
Szólott "Vár még szerelem!".

Zavarban lett kicsi lelkem,
Miként falán átléptél.
Reszketeg, új létre keltem,
Amint házába tértél.

Édes ajkad, az sugalmad,
Jeges szívem olvasztja.
S e szerelmes szív téged hallgat,
Könnyeimre vígaszt ad.

Csodálat szép tündér lány,
Ne feledd én nevemet.
S fogadd el, én néked adnám
Szerető kis szívemet.

Csókkal áldna éjt nappallá,
S éjjel óvná álmodat.
Tégy szerelmeddel boldoggá,
Váltsd valóra vágyomat.

Tündér szépséges királyném,
Legszebbik csak te lehetsz.
S boldogságom akkor lesz kész,
Ha velem együtt nevetsz.

Kincset, vagyont nem várok már,
Csak csókodat szüntelen.
Ha képzeletben velem kószálsz,
Lázamat kell hűtenem.

Kis bogaram, rózsaszálam,

Tied vagyok, légy enyém!
E boldogság gyémántja nálam,
Szerelmeseddé tegyél!

/2015.07.19-22., Óbuda/