Álmatlan állapot - Hiányzol kedvesem

Kar.
Akar.
Téged akar.
Téged a karjaim.
Téged a karjaim közt.
Kar.
Akar.
Akarlak...
/2012.04.27 02:10/

Minden.

Nő. Eme csodás lény, kényeztető látvány,
Érzelmes, azonban sokszor csupán hátrány.
Játékszere vagy, te balga, sosem fontos kincse,
értéked számára, testvér, hidd el soha-sincsen.

Egy pillanatig szeret, míg te viszont őt nem,
Amint, megbolondul az eddig csodás nem.
Mint malacot, kedvesen, mosolyogva hizlal,
S ettől a kéztől majd szörnyű kínhalált halsz.

Dög-kútra dob, de messziről illegeti magát,
Míg nem édesdeden kívánod a halált.
Talán tévedek, remélem így van, s lesz,
S a világ bennem mindent helyére tesz.

/2012.04.24. 15:10/

 

Kertészlegény

Merengek, csodálom a csodás  gyümölcsfák virágát,
A színáradat végtelen, csiklankozó világát.
Oly puhák, oly szépek, oly gyöngédek az ágon,
S nem találok náluk szebbet ezen a világon.
S az Úr szólá: látom kedvedet leléd fiam bennük,
Egyet haza vihetsz, s otthon szent díszévé tesszük.
Ez az ajándékom néked, szeretett gyermekem,
Egyet haza vihetsz, hogy míg virít veled legyen.
S szólok: Atyám, miért vagy oly fukar jó dolgodban?
Miért fájdítod fiad szívét ezernyi sok gondban?
Hajlik felém cseresznye, símogat a barack,
Makacs vagy te - ne vedd Atyám- akárcsak a tarack.
Pajzánt kacsint a vadalma, szendén int a szilva,
Az összesnek szíve, lelke teljesint kinyílva.
Hogy vihetnék haza egyet, egyel sem békélnék,
Ha lehetne én inkább itt, a kertben tovább élnél.
Csodálnám mindegyiket, hisz egyaránt gyönyörű,
S melyik gyümölcsel kínál, a legnagyobb örömű,
Nem kapkodva, letépve, savanyú kenyerét
Nekem ajándékozza nektárdús szerelmét,
Azt választom majd én, s nem csak a virágát
Hogy otthonomba elhozza csodaszép világát.

/2012.04.18. 01:50/

Istenes

Erős az ő keze, mégis oly gyöngéden tart,
Nyújtja, de nem adja már a mindenható kart,
Visszahullsz s ő nézi, némán, szó nem érint fült,
S a fájdalom ellene ezernyi gyűlölködést szült.
A fájdalom miért ő soha semmiképp nem vétkes,
Vádlása s számonkérése oly mértékben téves,
Hogy a bűnös kit úgy szeret, s ezért hagy hát élni,
Ha fáj, s csakis maga miatt, akkor tud csak tépni.
Akkor tud csak tépni, tépni s káromolni,
Nem mennyei atyja elé kérlelőn borulni,
Hisz ő másra se vágy, s csakis bennünk hinni,
S lelkünkből a könnyeknek tengerét kiinni.

/2012.04.08. 08:50/