Minden.

Nő. Eme csodás lény, kényeztető látvány,
Érzelmes, azonban sokszor csupán hátrány.
Játékszere vagy, te balga, sosem fontos kincse,
értéked számára, testvér, hidd el soha-sincsen.

Egy pillanatig szeret, míg te viszont őt nem,
Amint, megbolondul az eddig csodás nem.
Mint malacot, kedvesen, mosolyogva hizlal,
S ettől a kéztől majd szörnyű kínhalált halsz.

Dög-kútra dob, de messziről illegeti magát,
Míg nem édesdeden kívánod a halált.
Talán tévedek, remélem így van, s lesz,
S a világ bennem mindent helyére tesz.

/2012.04.24. 15:10/