Kertészlegény

Merengek, csodálom a csodás  gyümölcsfák virágát,
A színáradat végtelen, csiklankozó világát.
Oly puhák, oly szépek, oly gyöngédek az ágon,
S nem találok náluk szebbet ezen a világon.
S az Úr szólá: látom kedvedet leléd fiam bennük,
Egyet haza vihetsz, s otthon szent díszévé tesszük.
Ez az ajándékom néked, szeretett gyermekem,
Egyet haza vihetsz, hogy míg virít veled legyen.
S szólok: Atyám, miért vagy oly fukar jó dolgodban?
Miért fájdítod fiad szívét ezernyi sok gondban?
Hajlik felém cseresznye, símogat a barack,
Makacs vagy te - ne vedd Atyám- akárcsak a tarack.
Pajzánt kacsint a vadalma, szendén int a szilva,
Az összesnek szíve, lelke teljesint kinyílva.
Hogy vihetnék haza egyet, egyel sem békélnék,
Ha lehetne én inkább itt, a kertben tovább élnél.
Csodálnám mindegyiket, hisz egyaránt gyönyörű,
S melyik gyümölcsel kínál, a legnagyobb örömű,
Nem kapkodva, letépve, savanyú kenyerét
Nekem ajándékozza nektárdús szerelmét,
Azt választom majd én, s nem csak a virágát
Hogy otthonomba elhozza csodaszép világát.

/2012.04.18. 01:50/