Jöjj

Várlak. Türelmetlen várlak.
S bár sok megpróbáltatáson vitt keresztül az élet,
S sokszor vetette szememre hiábavalóságát,
Én mégis várlak, senki mást, csak téged.
Téged ki visszhangommá válsz,
Mikor a távolba kiáltom: Szeretlek!
Ki mosolyt csal arcomra ha képe elmémben ég.
A világ előtt öltöznénk bohócnak,
s mégis mi nevetnénk azon, s ő sírna.
Vagy én ejtenék könnyeket ahányszor
Nélküled hajtanám párnámra fejem.
Ok nélkül csókolnál, s az ok maga lenne a cél,
Hogy szeress, s ez által e kettő összeér.
Virágot nem hoznék én, soha egy szálat sem,
Hisz minek is kérkednének kórók a világ csodája előtt,
Hisz oly szépet, mint te, úgysem találnék sose.

/2012.03.14. 02:10/