Huszonkét éves lettem én, hiába.
Hiába üvöltök némán e csendtől zengő világban.
De minek a száj, ha süket a fül,
S a süketség a némának csak fájdalmat szül?
Minek a szem, ha látni is félek?
Ha cellám falától nem is láthatok szépet?
Világ! Isten! Sikítsatok, kérlek!
Pusztítsátok el ezt a csodás rémséget!
Vájjátok ki szemem! Had halljam mesében,
Attól ki látott már szépet életében.
Nyissátok meg fülem, s szájam, had halljam, s kiáltsam,
Hogy léteznek még csodák ebben az átkozott világban.
Tépjétek ki lelkem, különben én teszem azt!
S ne vegyétek zokon ezt a pár kedves panaszt.
Köpjetek hát szembe, vérrel kevert nyállal,
S nyíljon meg így szemem ebben a sötét világban.
/2012.03.04. 15:49/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése