Elvesztettem minden hitem ebben a nyomorult világban,
Életem gazdag már, értékben nem, hibákban.
S zuhanva hátrafelé, süllyedve a mélybe,
Nem találsz senkit aki hátráltatna téged.
Nem találsz senkit, ki kezét nyújtná feléd,
Nem találsz, ki saját örömét tenné eléd.
Eltűnsz, de néha még megszólal a csengő,
De akkor sem te, csak erőd a kellendő.
Ha már elég, elnémulsz a visszzengő szóban,
Eltűnsz, mint a könnyűcsepp a megfáradt hóban.
Álomvilágban élsz, kelj fel hát tövisből rakott ágyból,
Nyisd ki szemed, nehéz, bágyadtság oldott vágytól,
Még ha az igaz fény bántja is szemedet,
Nyisd hát ki, s emeld az ég felé kezedet.
/ 2012.03.09 15:18/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése