2012. június 6., szerda

Egy ismeretlenes élet

Mi vagyok én? Nem tudhatom.
Csupán létezem a semmiben.
Mi a sorsom? Jó a kérdés!
Utamon nem kísér senki sem.

Jó a lélek, mégis átkos a sors,
De az élet mégis mindent megér.
Adni akar, de kapni nem tud,
S a köpeny ettől sötét, s nem fehér.

Én vagyok az árny, mit fa lombjába rejt,
Mely a pusztában áll nyugtalan.
Én vagyok a csend, mit száj ki nem ejt,
Mit csak lélek dalol, de untalan.
 
/2012.06.06. 18:36, Hortobágy/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése