Szürke varjú szállt ablakomra,
S rikácsolta szörnyű énekét,
Reáült kinyújtott karomra,
S reám szegezte tekintetét.
Magamhoz öleltem, simíttam,
Csókoltam sajgó sebeit,
Könnyeit mind kiittam,
Együtt rezdültek lelkeink.
Egyszer csak üres lett a korlát,
Nem szállt már ablakomra,
De itt hagyta leges szebb tollát,
A nem várt búcsúalkalomra.
/2012.06.13. 0:30, Budapest/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése