Vissza-vissza

Szeretnék újra kicsiny magzat lenni,
Összekuporodva még megnem születni,
Nem tudni semmiről örülni a létnek,
Nem várni, napjait, nem tudni a hétnek.

Boldogságot lelni a méhnek falában,
S új helyeket lelni minden fordulással,
Mohón fülelni és nevetni a zajra,
S igazán nem figyelmi semmiféle bajra.

Azon a zsinóron stabilan létezni,
Abból táplálkozni, sohasem éhezni,
Gondolni tudatlan, és ez nem lustaság:
Oh de imádnálak áldott tudatlanság!

/2012.08.20. 22:15, Buda/

Degenováció

Az idők múlnak, s a dolgok sorra változnak.
Egyik pillanatban még fojtogat, ráz a tömeg,
Hogy nyögj egy szót, mosolyt erőszakolnak,
És sovárogva lesnek, közben majd elesnek.

Aztán a világ szépen elvonul, magányosan
Belenyom az önmegismerés kútjába,
S hiába lengeted a karod szorgalmasan,
Nem figyel rád senki, tovább kellesz menni.

Aztán mikor már minden rendbe állna,
S a mosoly se csak dísz lenne rajt,
Beszélhetsz, s mesélhetsz várva,
Senki nem figyel, ez így jó, hidd el.

/2012.08.20. 21:40, Buda/

Háttal a mának avagy Boldog Mát!

Piff. Puff. Minden egyes robaj egy döfés.
Mikor háttal ülsz az életnek, s nála a kés.
Az idő múltával a múlt mély rovátkákat vés.
A mellkas pedig olyan mintha fölötte a prés.

Piff. Puff. Visszhangzik az üres terem,
A fejben is kong, mely most csak verem,
S a jelenben most keserű örömömet lelelem,
S bár meleg van, fújja dalát szeretett kis telem.

Piff. Puff. Táguló pupilla az árok,
Majd mosollyal gondolt rám egykori atyátok.
S mint bolondnak így talán társaság az átok,
Így magamban, csendesen, gondolok majd rátok.

/2012.08.20. 21:10, Buda/

Reggel - Perces

Cigaretta füst. Cigaretta füst csípi álmos szemem,
A konyhaasztalnál pilledten tartom nehéz fejem.
Zajok szűrődnek át a míves rácson,
Nem fekhetek már a puha ágyon.

Kitép álmomból a rideg valóság,
S próbálok rájönni mi a valós ág,
Nem, nem repülők, s nem is zuhanok,
De az ágy mellé, igen, oda puffanok.

S már is menekülnék vissza, puha ágyba,
Hisz minden épp eszű ember oda vágyna,
De nem, a valóság jobban vonz éngem,
Hogy megtudjam, kedvesem üzent-e nékem.

Pislogó szemmel keresem eszközöm,
Meglelem,s közben még gyorsan át vetközöm,
Megnyitom, s azonnal elfog az izgalom,
S így indul mosollyal az én egyszerű napom.

/2012.09.20. 17:52, Buda/