Piff. Puff. Minden egyes robaj egy döfés.
Mikor háttal ülsz az életnek, s nála a kés.
Az idő múltával a múlt mély rovátkákat vés.
A mellkas pedig olyan mintha fölötte a prés.
Piff. Puff. Visszhangzik az üres terem,
A fejben is kong, mely most csak verem,
S a jelenben most keserű örömömet lelelem,
S bár meleg van, fújja dalát szeretett kis telem.
Piff. Puff. Táguló pupilla az árok,
Majd mosollyal gondolt rám egykori atyátok.
S mint bolondnak így talán társaság az átok,
Így magamban, csendesen, gondolok majd rátok.
/2012.08.20. 21:10, Buda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése