Az idők múlnak, s a dolgok sorra változnak.
Egyik pillanatban még fojtogat, ráz a tömeg,
Hogy nyögj egy szót, mosolyt erőszakolnak,
És sovárogva lesnek, közben majd elesnek.
Aztán a világ szépen elvonul, magányosan
Belenyom az önmegismerés kútjába,
S hiába lengeted a karod szorgalmasan,
Nem figyel rád senki, tovább kellesz menni.
Aztán mikor már minden rendbe állna,
S a mosoly se csak dísz lenne rajt,
Beszélhetsz, s mesélhetsz várva,
Senki nem figyel, ez így jó, hidd el.
/2012.08.20. 21:40, Buda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése