Cigaretta füst. Cigaretta füst csípi álmos szemem,
A konyhaasztalnál pilledten tartom nehéz fejem.
Zajok szűrődnek át a míves rácson,
Nem fekhetek már a puha ágyon.
Kitép álmomból a rideg valóság,
S próbálok rájönni mi a valós ág,
Nem, nem repülők, s nem is zuhanok,
De az ágy mellé, igen, oda puffanok.
S már is menekülnék vissza, puha ágyba,
Hisz minden épp eszű ember oda vágyna,
De nem, a valóság jobban vonz éngem,
Hogy megtudjam, kedvesem üzent-e nékem.
Pislogó szemmel keresem eszközöm,
Meglelem,s közben még gyorsan át vetközöm,
Megnyitom, s azonnal elfog az izgalom,
S így indul mosollyal az én egyszerű napom.
/2012.09.20. 17:52, Buda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése