Segítség nélkül kimondani oly nehéz
Zümmögnék mint méh, s édes vagy mint a méz,
Epedek utánad, csak te jársz fejemben,
Remegek, oly jó, ki nincs is még kezemben.
Eme érzés, mi most elfogott olyan jó
Teli gyomrom forog, benne sok pillangó,
Lelkem mindig ujjong, amikor csak látlak,
Ebben a percben is türelmetlen várlak.
Kedves, édes, csengő, mosolygó kis hangod,
Oh ha tudnád mennyire imádom e „son”-ot.
Remegve várom már mikor velem leszel,
Szívem duplán dobog, s eszemből elveszel,
Izgatott lelkemhez sokat hozzá teszel.
/2011. 05. 10./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése