Sokan vágják hozzám a tényt,
Hogy a tőled szabadulást nem másért,
Csak azért kívánom akadályozni,
Mert rögtön elfog a rettegés
Amint felismerem, hogy itt az egyedüllét.
De ez oly buta gondolat, minthogy
A madár is azért löki ki fészkéből koros fiókáját,
Hogy szabaduljék az éhenkórásztól,
Hiszen a fióka számára a legfontosabb.
S így én sem a magány mardosó fogaitól,
Mindinkább attól félek, hogy elveszítlek téged.
Mert inkább 1000 év magány, megbéklyózva,
Mint egy perc nélküled, mely egy örökké valóság.
Hiszen az ember olyan önző lény...
Akit szeret azt nem engedi,
Mert ami egyszer vele összeforrt
Az hozzá tartozik, s elválasztani tőle
Csakis fájdalommal lehet.
Te hiányoznál, nem az együttlét.
/2012.01.22. 13:10/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése