Árny

Egy hiba, amit érzek, egy rég le nem írt ima,
Hogy a világ kerek, számomra mégis sima,
Hamis a zongora, s néma a csend,
Ha nincs az a hang ami vele együtt cseng.

Száraz a kenyér, íztelen a bor,
S a méhek édes nektárja is akár csak a por,
Színtelen a mező, illattalan a rét,
Semmit nem ér ez az érzék nélküli  lét.

Üres a szó, mert nincs ki meghallaná.
Nincs, nem is lesz többé aki megvallaná,
Üres a kihűlt test, zord és fagyos az ágy,
Kihűlt minden lángtenger táplálta  forró vágy,

Csak  egy csepp, csak egy emlék ami még él vele,
Mit magával ragad hűs tavaszi éj szele.

/2012.05.18. 02:00/

Az érzés felerősítője: http://www.youtube.com/watch?v=TiiJBNMiAG0