Boldogság. Oly hívogató kincs,
Sokaknak nélküle élete nincs.
Csábító, édesded gyümölcs talán.
Mely az emberre türelmetlen vár.
Talán az, s két kézzel nyúlunk feléje,
S nem fontolva, gyorsan harapunk beléje.
S fanyar undort hoz a hirtelen jött kedv ár,
Mert sokszor - mint
most is - savanyú a nektár.
Nincsen még szezonja, nincs szürete ennek,
Nincs még itt ideje a felhőtlen jókedvnek,
De amilyen balga az, eldobja, s elhagyja,
S hiszi, hogy a gyümölcsnek, nincs többé holnapja.
/2012.05.13. 22:30/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése