Kinyílt alattam a mély,
S elnyelt a sötét éj,
Zuhanok szüntelen,
Vár rám a végtelen.
Csak karra vágyom,
Mi felhúz, ez álmom,
De nem nyúl már,
Rám senki nem vár.
De majd egy napon,
Mikor végleg feladom,
Eljön valamiért,
S megment magamért.
Addig is zuhanok,
Nem látnak angyalok,
Mosollyal arcomon,
Várlak harcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése