Volt egyszer egy fiú. Boldog párkapcsolatban élt egy vele egykorú lánnyal. De a fiú, akárhogy is mindent megkapott ebben a kapcsolatban, az idő folyamán kíváncsi lett, és egyre úgy kezdte érezni, hogy számára már csak teher ez a kapcsolat. Unni kezdte a másikhoz való alkalmazkodást, azt; hogy nem tud egyedül bulizni menni, mert a barátnője mindig vele van. Szeretett volna egy kicsit „vadászni menni”. Ugyanakkor furdalta a lelkiismeret, hogy ez így nem helyes.
Egy nap eljött a nagy nap. A fiú barátnőjének családi ünnepségre kellett mennie, míg a fiút meghívták egy buliba. Mindkettő győzködte a másikat, hogy menjen vele, végül úgy döntöttek, hogy ki-ki a maga meghívásának tesz eleget.
A fiúban megszólalt a kísértés:
- Itt az alkalom! Egy kis vadászás nem ártott még meg senkinek. Különben is, a barátnőm is biztos rá fog mászni valakire, míg én másutt vagyok!
Mivel a parti igen csak későn kezdődött, a fiú úgy döntött, hogy még pihen egyet előtte, hogy bírja majd az iramot tartani.
Míg aludt igen különös álmot látott. Bilincsbe verve vitték tárgyalásra őrök. A tárgyalóterem telis-tele volt a fiú ismerőseivel, barátaival, rokonaival. Az őrök leültették a fiút a vádlottak padjára. A bíró egy fényességben úszó lény volt, fehér köpenyben, piros szívekkel.
- Vádlott, kérem álljon fel! – szólott. – Maga több rendben is megsértette a párkapcsolatát. Más lányokkal flörtölt egy szórakozó helyen, míg barátnője csak önre gondolt, és csókolózott egy idegen lánnyal. Mi több, egy futó kapcsolatért elhagyta a lányt, aki önt mindennél jobban szerette.
A fiú csak hallgatott, és szégyenében el akart süllyedni.
- Kérem az esküdtszéket, hogy hozza meg az ítéletet! – szólt a bíró.
A fiú az esküdtek padjára nézett. Nem mást látott ott, mint a barátnőjét. Gombóc akadt a torkán.
- Bűnös! – hangzott könnyek között a válasz a lánytól.
A fiúban megállt az ütő, még lélegezni is elfelejtett. Reszketve fordult oda a bíróhoz, hogy szembesüljön a büntetésével.
- Az ítélet: Életfogytiglaniig tartó unalom és magány!
A fiú szeretett volna odafutni a barátnőjéhez, hogy bocsánatáért esedezzen, de minden egyes lépés során a lány kétszer olyan messze került tőle, majd egyszer csak végleg eltűnt. Ekkor a fiú zuhanni kezdett, majd a földön ébredt az ágya mellett. Levegőért kapkodott és kiverte a víz. Hirtelen a telefonhoz kapott, és felhívta a barátját, hogy lemondja a meghívást a partira, mert a barátnőjével családi ünnepélyre kell mennie.
Amint végzett a hívással felöltözött, kicsit megmosta az arcát, és útközben beugrott egy virágárushoz. Mikor odaért az ünnepségre, megölelte, megcsókolta a barátnőjét, és megígérte neki, hogy sosem hagyja el. Először ezt a lány furcsállta, de azért boldogan ölelte meg a barátját, aki örökre megtanulta, hogy milyen fontos is a szerelem és a párkapcsolat, és hogy mindig hűségesnek és őszintének kell lennünk a másikhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése