Hogy mit érzek most, hát elmondom neked
Lelkem legmélyén duzzadó szennyes fergeteget,
Egy irigységgel, gyűlölettel telt
Melyre eme versben saját magad lelt.
Fáj, hogy más boldog lehet, fáj hogy én meg nem
Fáj, hogy minden reggel arra kellek, hogy nincs, nem!
Nincsen kedvesem, nincsen szép mátkám.
Egyedül vagyok, az élet ezernyi átkán.
Nincs ki szól: Szeretlek! Nincs ki mondja szívből.
Nincs ki ölelve szeressen teljes egészéből.
Nincs ki sose hagy el, aki körbe rajong
Nincs ki énekével, folyton körbe zajong.
Nincs ki megfogja kezem, velem legyen bajban,
Nincs ki összeolvad vélem, mint kenyér a vajba.
Egyedül vagyok, bár sok esélyes vagyon.
Nekem esélyem sajnos sose vagyon nagyon.
S aki volna esélyes, kit szeret a szívem,
Szíve az már foglalt, teljes egészen
S esze is máson jár, mit lehet még tenni
Ennek már útjából kicsit arrébb menni.
De akkor is én itt leszek, egyedül, magányban.
S nem találom helyemet e óriás világban.
Szívem összetörve, remény nélkül szeret.
Lehet, hogy majd egyszer engemet is szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése