A fájdalom, s csüggedtség járta testem vonszolom,
S az okokat, miérteket boncolom,
S a földön fekve nézek szerte szét,
Hogy mások fájdalmamon nyerik maguk örömét.
S elfojtom könnyem, belül sírok,
És e könnyeket, mit papírra írok,
E tonna számba mérhető fájdalom,
A földre tépi kezemből lapom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése