A boldogság nem más csupán, mint fátyol,
Mire egy élethosszon át vágyom.
Kellemes illat, simogató, édesded ária,
Mire éveket kell mindenkinek várnia.
Egy szín, lelket gyönyörködtető,
Egy belső, feszült húrt megpengető,
Egy vágy melyet életem megpillant,
Egy röpke perc, s örökre elillant.
S a szerelem, mi mindezt virággá formálja,
S jól tudom, lehet ez lesz lelkemnek halála.
Cseresznyefavirág csak egyszer utoljára,
Hagy virágozzak véled a halálba.
2011. 12. 23. 0:48
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése