de minden csak emlék.
Most megyek tovább nélküled,
s bár itt lennél.
Mikor régen megfogtad kezem;
arcom piroslott, égett.
Mikor láttam szememben szemed,
szerelem tüze égett.
Telt az idő, s mi csak kacagtunk;
mosolyodban elveszett minden.
Eltelt, s egyedül maradtunk.
Velem már senki sincsen.
Fájó emlék talán, volt szép is,
édes csókjaid ajkamon.
Fájó, de tovább lépek mégis.
Nem maradok örökre hajadon.
Nehéz túl lenni rajtad, érzem.
Nehéz felkelni, félek.
Nehéz, mert belül vérzek.
Nehéz, én mégis élek.
S várok, talán a szerelem csillaga
majd újra, még egyszer rám ragyog.
Nem harap belém az idő vasfoga;
s újra felkiáltok, Szerelmes vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése