A szerelem, mint vágy; megragad,
és kihasznál, ha nem vagy épp magad.
Ezért figyelj, hogy kivel osztod meg,
Nehogy végén szíved szakadjon meg.
És tépjen! De inkább csak a jóra,
Szépre emlékezz a csókkal kirakott útra,
hol kósza emlékek sora játszódik
újra!
A láng, mi szívedben terjedt,
A tűzre, mihez csak egy szikra kellett.
És megláttad őt, a gyönyörű nőt
kire azt hitted, hogy örökké fűt
szerelmetek katlanában
az örök tengernyi lángban.
De elhagyott! És ez nyersen ért!
A szíved összetört, s lelkedért
már csak egy fegyvert, a halálhozót várod,
hogy adaja a végső találkozót már ott
a szíveddel!
De egy lány, ki szebb a napnál
rád szól: "Kérlek ne tedd már!"
S te engedsz a gyengének, a szónak
S a fájdalmat máris enyhébbnek, jobbnak,
érzed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése