Óh te sokat növekvő, áldott tiszafa
Terebélyes lombod, ágaid hív
Te sokat láttál, boldogat, kínt
Óh te más vagy nékem, te imafa
Hozzád fordulok, hogy vigasztalj
Gyönyörű terméseddel kínálj
De nem tépázlak, hogy kínt állj
Mérges gyümölcsöddel vigaszt adj.
Évek sorát álltad már ki
S tűrtél minden vihart el
Mely már sok embert kavart fel
Mi az, mi hajt, mond: Mi?
Hisz kegyetlen a világ, s te tűröd
S tart téged erős gyökered
Fájdalom vágott már sok eret
S mégis kifoghatatlan csűröd
Szeretnék oly lenni, mint te
Halkan sok fájdalmat tűrő
Sok rossz emléket legyűrő
Egészen olyan, egészen, mint te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése