Szerelmem. A lét oly törékeny, múlékony
Egy pillanat, s az élet tengerén gyúlékony
hordókkal megrakva hajóként lángra kap
s elsüllyed, csupán jeltelen sír marad
hátra. S a kikötő örökre üres marad.
Ha elveszítelek, nem vágyok másra, egyedül
hullámsírba veszni utánad, kegyül
nem várok mást csak karjaidba zárván
megpihenni ott, nem itt maradni árván
Hol a kikötő örökre üres marad.
Csókod, karjaid szorítása nélkül én
élni nem tudhatok ezen a földtekén
S mi másnak csupán jelentéktelen giccs
az nékem a létben az egyetlen kincs
Ha a kikötő örökre üres nem marad!
2010. július 30. éjjele
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése