A szenvedély egy igen csak kifejező szó, elvégre megtalálható benne a szenvedés szó melyhez hozzáillesztették a kéj szócskát. A szenvedély múzsája is beszédes név, elvégre az embernek ő okozza a legtöbb szenvedést. Leginkább úgy éri el célját, hogy a legtöbb ember, de leginkább a művész – kinek birtokában az alkotás képességével kiemelkedik a többi ember közül – számára elérhetetlen vágy, úgynevezett plátói szerelem marad. S ez úgy volt akkor is mikor én találkoztam életem első szenvedély múzsájával.
Ez a szépséges leányzó – de múzsa lehet akár férfi is, nem csupán nő – egykoron elrabolta az én szívem is. Bár az elérhetetlenség okozta kudarctól táplálta harag folyvást csak nőtt bennem, így visszatekintve mégis sokat köszönhetek neki, mivel ő nyitotta fel a szemem, s ébresztett rá, hogy mily értékes, mily csodálatos is a művészet, s első szerelemes verseim is – bár névtelenül – hozzá fogalmaztam.
A pokolhoz hasonló kínt az okozta számomra, hogy bár karnyújtásnyira volt tőlem, tudtam, hogy sosem lehet az enyém. Tudtam, hogy felsőbbségtudata, igényessége nem engedhet meg, egy hozzám hasonló szeretőt – már hogyha 14-16 évesen szeretőnek számíthat az ember. S én mégis küzdöttem: szerelemes levelek hadával árasztottam el, melyek kezdetleges kereszt és bokorrímekkel; felhő és ég metaforákkal voltak telis-tele. Akkoriban még nem jöttem rá, de most már belátom, hogy nem a szenvedély múzsája iránt érzett vonzalom, sokkal inkább eme vonzalom leírása, megörökítése versekbe okozott számomra egyfajta émelygő érzést, egyfajta elégedettséget. Talán éppen ezért nem éreztem fájdalmat, mikor a színt vallást követően egykedvűen hagyott ott a házuk előtt.
Nem éreztem elégedetlenséget, fájdalmat, hiányt; nem kerestem az indokokat, elfogadtam a helyzetet, mivel tőle mindent megkaptam, amit számomra nyújthatott: kezdőlökést művészi pályámon, s ihletet. S mikor mindez már a birtokomban volt, akkor vettem észre, hogy újat nem adhat, s szerelmet sem érzek már iránta.
Így hát, nyitott szemekkel tovább indultam, hogy betöltsem a lelkemben tátongó űrt, s megkeressem azt a múzsát, ki csillapíthatja múlhatatlan szomjamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése