Sivár

Mint vándor ki sivatagban jár,
S a dűnéken túl oázisra vár,
Úgy szomjazom szerelmedért,
De eddig csupán csalódás ért.

A dombokon túl mást nem talál,
Egy kutat, mely szomorúan áll,
Bízva mégis fut feléje,
Hogy szomját olthassa kedvére.

De a kút üres, kiszáradtsága
A régi idők nagy harcában
Keresendő, de a múlt már nem
Segít, még a kiszáradásban sem.

S a vándor kétségbe esvén
Végignéz szomjúhozó testén
Leülvén a kút tövébe
Elmerengvén életében

Most újra fel áll, a láthatárba
Tekintvén semmit nem találva
Felteszi a nagy kérdést:
"Maradjék-é vagy menjék?

Vajon fakad-é víz mélyében
Vagy szárazság lőn végzetében?"
A vándor leül, s bizalommal várja,
Hogy jön vagy sem szörnyű szomjhalála.

2011. Február 28. dele